Diab-Pont Tudástár

nálunk minden a cukorbetegekről szól

1 1 1 1 1 (4 Értékelés)

A diabéteszes neuropátia a cukorbetegség okozta idegkárosodás. A cukorbetegeknél egy idő után károsodnak az idegek, bár vannak olyanok, akiknél ennek nincsenek tünetei. Ez az idegprobléma a test bármely részén jelentkezhet, ideértve az emésztőrendszert, a szivet és a nemi szerveket is.

A cukorbetegek körülbelül 60-70%-nál fennáll valamilyen neuropátiás probléma. Az idegkárosodás bármikor jelentkezhet, de a kockázat a korral és a betegség időtartamának növekedésével egyre nő. A neuropátia leginkább azoknál okoz súlyos problémát, akik már legalább 25 éve cukorbetegek. A diabéteszes neuropátia azonban azoknál a betegeknél is gyakoribb, akiknek vércukorszintjük rendszeresen ingadozik, magas a vérben lévő zsírszintjük, vérnyomásuk és a túlsúlyosak.

Mi okozza a diabéteszes neuropátiát?

A különböző típusú diabéteszes neuropátia kialakulásának valószínűleg eltérő okai vannak. Kutatók tanulmányozzák a hosszú időn át tartó magas vércukorszint okozta idegkárosodást. Úgy tűnik, hogy az idegkárosodás több tényező együttes hatása miatt alakul ki:

  • metabolikus tényezők: pl. magas vércukorszint, hosszú időn át tartó cukorbetegség, jelentős vérzsír-szint és alacsony inzulinszint,
  • neurovasculáris tényezők, amelyek az oxigént és tápanyagot az idegekhez juttató vérerek károsodását okozzák
  • autoimmun tényezők, amelyek gyulladást okoznak az idegekben,
  • az idegek mechanikai sérülése, mint pl. a kéztőalagút szindróma
  • örökölt jellegzetességek, amelyek növelik az idegek betegségének hajlamát,
  • életviteli tényezők, mint pl. a dohányzás, alkoholfogyasztás.

Melyek a diabéteszes neuropátia tünetei?

A tünetek egyrészt a neuropátia típusától, másrészt az érintett idegektől függnek. Vannak olyanok, akiknél egyáltalán nem jelentkeznek tünetek idegkárosodás esetén. Másoknál az első tünet általában zsibbadás, bizsergés vagy fájdalom a lábfejben. A tünetek először gyakran csak kevéssé észlelhetők, és mivel a legtöbb idegi károsodás több éven keresztül alakul ki, az enyhébb esetek hosszú időn keresztül észrevétlenek maradhatnak. Néhány esetben, főleg a fokális neuropátiában szenvedőknél a fájdalom hirtelen nagyon erőteljesen jelentkezik.

A diabéteszes neuropátia tünetei lehetnek többek között:

  • zsibbadás, bizsergés, fájdalom a lábujjakban, lábfejben, lábszárban, kezekben, karokban és az ujjakon,
  • a kéz-és lábizmok ernyedése
  • emésztési zavar, émelygés, hányinger,
  • hasmenés vagy székrekedés,
  • szédülés vagy ájulás felállás vagy leülés hatására leeső vérnyomás miatt,
  • vizelési probléma,
  • férfiaknál merevedési zavar, nőknél hüvelyszárazság,
  • gyengeség

A fogyás és a depresszió ugyan nem a neuropátia tünetei, de nagyon gyakran annak kísérő jelenségei.

Melyek a diabéteszes neuropátia típusai?

A diabéteszes neuropátia lehet perifériás, autonóm, proximális vagy fokális attól függően, hogy a test mely részét milyen módon érinti.

  • A perifériás neuropátia a leggyakoribb diabéteszes neuropátia, amely a lábujjakban, lábfejben, lábszárban, kezekben és a karokban okoz fájdalmat vagy érzékvesztést.
  • Az autonóm neuropátia az emésztésben, a bél-és hólyagműködésben, a szexuális érzékelésben és a verejtékezésben okoz változást. Szintén érintheti a szivet és a vérnyomást ellenőrző idegeket valamint a tüdők és a szemek idegeit is. Az autonóm neuropátia hipoglikémiás eszméletvesztést, amelynek hatására a beteg már nem érzi a túl alacsony vércukorszintre figyelmeztető jeleket.
  • A proximális neuropátia a csípőben, combokban, és a farban fájdalmat, a lábakban gyengeséget okoz.
  • A fokális neuropátia hirtelen gyengeséget okoz egy idegcsoportban, ami izomgyengeséget vagy fájdalmat eredményez. A test bármely idegét érintheti.

Mi a perifériás neuropátia?

A perifériás neuropátia a lábujjak, lábfejek, lábak, karok, kezek idegeit érintik.

A betegség elsősorban a végtagokat érinti, a tünetek általában hamarabb jelentkeznek az alsó végtagon, mint a felsőn. Jellemző rá pl. a lábban és lábfejben észlelhető zsibbadás, bizsergés, még az ujjakban is, ami zokni-, ill. kesztyűszerű megoszlást mutat. Általában mindkét testfelet érinti, és különösen az esti órákban fellépő lábfájdalmakkal jár.

A perifériás neuropátia izomgyengséget és a reflexek elvesztését is okozhatja főleg a bokákban, amely egyrészt változást okoz a járásban, másrészt a lábfej különböző torzulásaihoz – kalapácsujj, boltozat leszakadása – vezethet. A láb zsibbadt részén hólyagok és fekélyek jelennek meg, mivel sérülés észrevétlen marad. Ha a lábsérüléseket nem kezelik azonnal, akkor a gyulladás egészen a csontig lehúzódhat, és legvéső esetben a láb amputációjára kerül sor. Szakemberek szerint az ilyen jellegű amputációknak a fele elkerülhető lenne, ha a problémákat időben kezelnék.

Mi az autonóm neuropátia?

Az autonóm neuropátia a szív, a gyomor, a belek, a húgyhólyag, a nemi szervek, az izzadságmirigyek, a szemek és a tüdő idegeit érintik.

Az autonóm neuropátia befolyásolja olyan belső szervek működését, amelyek elősegítik az emésztést, a légzést, a vizelést, szexuális reakciókat és a látást, valamint érintheti azt a rendszert, amely helyreállítja a vércukorszintet egy hipoglikémiás esemény után, aminek az lesz a következménye, hogy a hipoglikémiára utaló figyelmeztető tünetek egy része megszűnhet.

Hipoglikémiás eszméletvesztés

Normális esetben olyan tünetek, mint, a remegés, verejtékezés, szívdobogás akkor jelentkeznek, amikor a vércukorszint 70 mg/dl alá esik. Az autonóm neuropátiában szenvedők esetében előfordul, hogy ezek a tünetek nem jelentkeznek, így a hipoglikémiát nem ismerik fel időben.

Szív-és vérerek

A szív-és vérerek a keringési rendszer részei, amelyek elősegítik a vérkeringést. A keringési rendszer idegeinek károsodása akadályozza a szervezetet abban, hogy összhangban tartsa a vérnyomást és a szívverést. Ennek eredményeként a leüléskor vagy felálláskor a vérnyomás hirtelen lezuhan, ami szédülést vagy akár ájulást is okozhat. A szívverést szabályzó erek károsodása azt eredményezheti, hogy a szívritmus magas marad ahelyett, hogy megnőne vagy lecsökkenne válaszképpen a normális működés és a fizikai tevékenység hatására.

Emésztőrendszer

Az emésztőrendszer idegkárosodásának leggyakoribb eredménye a székrekedés. A károsodás ezen felül okozhat gasztroparézist (gyomorbénulás), vagyis a gyomor túl lassan ürül ki. A súlyos gasztroparézis állandósult émelygéshez, hányáshoz, puffadáshoz és étvágyvesztéshez vezethet. A gyomorbénulás a nem megfelelő emésztés miatt a vércukorszint erős ingadozását is okozhatja.

A nyelőcső idegkárosodása a nyelésben okozhat nehézséget, a beleké pedig felváltva székrekedést és gyakori, főleg az éjszaka folyamán bekövetkező hirtelen hasmenést idéz elő. Az emésztőrendszert érintő problémák fogyáshoz vezetnek.

Húgyvezeték és nemi szervek

Az autonóm neuropátia gyakran érinti a vizelet szabályzást, valamint a nemi szerveket. Az idegkárosodás miatt a hólyag nem tud teljesen kiürülni, így baktériumok telepedhetnek meg benne, amelyek fertőzést okozhatnak a hólyagban és a vesében. Gyakori a vizelési inkontinencia (vizelet visszatartási probléma) is, mivel a beteg vagy nem érzékeli, ha tele lesz a hólyag vagy nem tudja irányítani a vizelést visszatartó izmokat.

Az autonóm neuropátia fokozatosan csökkentheti a szexuális képességet, bár a nemi vágy változatlan marad. A férfiak képtelenné válnak az erekcióra vagy ejakuláció nélkül érik el az orgazmust. A nők esetében problémák jelentkezhetnek a vágykeltésben, a hüvely nedvesedésében vagy az orgazmus elérésében.

Verejtékmirigyek

Az autonóm neuropátia érintheti az izzadást szabályzó idegeket. Ha az idegkárosodás gátolja a verejtékmirigyek megfelelő működését, akkor a szervezet nem tudja szabályozni a test hőmérsékletét. Az idegkárosodás azonban okozhat nagyon jelentős izzadást is főleg éjszaka vagy étkezések folyamán.

Szemek

Végül, de nem utolsó sorban az autonóm neuropátia érinti a pupillákat is azáltal, hogy azok kevésbé érzékelik a fényváltozást. Ennek eredményeként a beteg világítás mellett sem lát jól vagy problémái lesznek az éjszakai vezetéssel.

Mi a fokális neuropátia?

A fokális neuropátia hirtelen jelentkezik és meghatározott idegeket érint főleg a fejben, a törzsben vagy a lábon. A fokális neuropátia az alábbi tüneteket okozhatja:

  • nehézség a szem fókuszálásában
  • kettőslátás
  • szem mögött érzett fájdalom
  • az egyik arcoldal bénulása (Bell-bénulásnak nevezik)
  • erős fájdalom a hát alsó részén vagy a medence tájékon
  • fájdalom az egyik comb elülső részén
  • fájdalom a mellkasban, gyomorban vagy az oldaltájékon
  • fájdalom a sípcsontban vagy a lábfejen
  • mellkasi vagy hasüregi fájdalom, amely gyakran összetéveszthető szívbetegséggel, szívrohammal vagy vakbéllel

A fokális neuropátia fájdalmas, váratlan jelenség, amely a leggyakrabban a hosszú ideje cukorbeteg idősebb felnőttek esetében alakul ki. Bár hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat a tünet, magától elcsitul és nem okoz hosszú távon károsodást.

A cukorbetegségben szenvedők esetében gyakori, hogy az idegek nyomás alá kerülnek (Entrapment szindróma), amely jelenségnek a leggyakoribb fajtája a carpalis (kéztő) alagút-szindróma. A kéztő alagútban, melynek hátsó falát a kéztőcsontok, elülső falát a haránt csuklószalag képezi, futnak az ujjak hajlító inai és a középideg. Ha valamilyen oknál fogva (sérülés, reumás elváltozás, tartós igénybevétel- számítógép billentyűn végzett munka) a csatorna beszűkül, a felületeken futó ideget a szalag leszorítja. Ha ez az állapot tartósan fennáll, károsodik az ideg mozgató illetve érző működése, elsorvad a hüvelykujjpárna mozgató izomzata illetve zsibbad az első három ujj és a gyűrüsujj fele is.

Hogyan előzhető meg a diabéteszes neuropátia?

A megelőzés legjobb módja, ha a vércukorszintet a normális értékhez legközelebb tartjuk, hiszen a megfelelő vércukorszint védi a test valamennyi idegét.

Hogyan állapítható meg a diabéteszes neuropátia?

A diabéteszes neuropátia a tünetek és az orvosi vizsgálat eredményei alapján diagnosztizálható. Az orvosi vizsgálat során ellenőrzik

  • a vérnyomást,
  • a pulzust,
  • az izomerőt,
  • a reflexeket,
  • a helyzetváltozásra való érzékenységet,
  • a rezgés érzékelést,
  • a hőmérsékletet,
  • a tapintást.

Lábvizsgálatok

A szakemberek javaslata alapján évente legalább egyszer ajánlott a neuropátiás szűrővizsgálat elvégzése. Akiknél már megállapították a perifériás neuropátiát, azoknál gyakoribb ellenőrzés szükséges. Az átfogó vizsgálat kiterjed a láb bőrére, izmaira, csontozatára, vérkeringésére és az érzékelésére, amelyet többféle eszközzel végeznek:

Kalibrált hangvilla

A szenzoros neuropátia kialakulásának első figyelmeztető jele lehet a vibrációérzet csökkenése. Ennek megállapítására a kalibrált hangvilla szolgál, amelyet egy mérésre szolgáló skála különböztet meg egy normális hangvillától. A vizsgálat során a villát rezgésbe hozzák, majd a beteg kezén vagy lábán egy csontra helyezik. A beteg szól a vizsgálatot végző személynek, amikor nem érzi már a rezgést, a vizsgáló ekkor leolvassa a 8 fokú skálán szereplő értéket. Ha ez az érték 6-os, akkor fennáll a szenzoros neuropátia gyanúja, ha 5-ös vagy annál alacsonyabb, akkor biztosra vehető a betegség jelenléte.

Monofilament

Kevésbé érzékeny, egyszerű vizsgálati eszköz, a horgászzsinórszerű fonalból készülő, 1 g/cm nyomást biztosító nylon monofilament, amely a nyomásérzet vizsgálatára szolgál. E módszerrel csupán a súlyosabb, elsősorban a talpi fekélyek kialakulása jelezhető előre.

Tip-Therm

A bőr hideg-meleg érzetétének vizsgálatával a korai szenzoros neuropátiás károsodást mutatja ki. A Tip-Therm egyik vége fém, másik műanyag polimer. A fémes véget az egészséges egyének hidegebbnek érzékelik a műanyag végnél, a neuropátiás betegek nem éreznek különbséget a két vég között.

Neurotip

Fájdalomérzet vizsgálatára alkalmas, steril, tompa tű. A tű bőrhöz történő érintésével az orvos azt vizsgálja, hogy a beteg érzi-e a szúrást vagy sem.

Neurometer

Érzékenyebb, de egyúttal költségesebb is a Neurometerrel végzett vizsgálat, amely során az áramérzet küszöbértékét határozzák meg. Használata során 1 cm átmérőjű elektródapárokat helyeznek el a mutatóujjon vagy az öregujjon kétoldalt szimmetrikusan, és kisfeszültségű, egyenáramú elektromos ingert alkalmaznak. Az áramerősséget fokozatosan addig emelik, amíg a vizsgált személy az ingerlést megérezi. A vizsgálatot a felső és alsó végtagon három különböző frekvencián végzik. A műszerrel a neuropathia korai és késői stádiuma is kimutatható.

Neuroteszt

Hazánkban már kapható olyan önellenőrző teszt, amely lehetővé teszi, hogy az idegrendszeri károsodást a beteg saját magán diagnosztizálhassa. A kémiai anyaggal átitatott tesztcsíkot a beteg mindkét talpára helyezi fel, a módszer alkalmazásával az izzadás mérhető. Ép viszonyok között a tesztcsík néhány percen belül jellegzetes színreakciót mutat, színe kékről rózsaszínre változik. Amennyiben a verejtékmirigyek működése károsodott, elszíneződés nem figyelhető meg, a tesztcsík színe kék marad. A módszer a verejtékmirigyek működésének vizsgálatán alapul, tehát alapvetően a vegetatív idegrendszer működéséről nyújt felvilágosítást. Tekintve, hogy a tesztcsíkot a talpra helyezzük fel, és a verejtékmirigyek működésének károsodása a diabéteszes láb kialakulásához is hozzájárul, egyúttal az ilyen irányú veszélyeztetettség felméréséhez is alkalmas. Amennyiben a tesztcsík segítségével igazoljuk a verejtékmirigyek funkciójának károsodását, várható hogy egyéb autonóm idegrendszeri működészavar is fennáll. Természetesen a tesztcsík alkalmazása nem helyettesíti az idegbántalom egyéb vizsgálatát.

Hogyan kezelhető a diabéteszes neuropátia?

Az első lépés mindenekelőtt az, hogy a vércukor a lehető legjobb értékű legyen annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a további idegkárosodás. A vércukor-ellenőrzés, a megfelelő diéta, rendszeres testmozgás és a megfelelő gyógyszeres/inzulinos kezelés együttesen segítik elérni a normálishoz legközelebb eső vércukor értéket. A tünetek rosszabbodása is előfordulhat közvetlenül a megfelelő vércukorszint elérése után, de idővel, az alacsonyabb vércukor segít csökkenteni azokat. A jó vércukorszint ezen felül segít megelőzni vagy késleltetni az egyéb problémák kialakulását is. Minél többet tudnak meg a tudósok a neuropátia okairól, annál jobb kezelések alkalmazhatóak az idegkárosodások lassítása, megelőzése de akár a visszafordítása érdekében.

Ahogy ez a következőkből is kitűnik, a további kezelések az idegproblémák és a tünetek milyenségétől függnek.

Fájdalomcsillapítás

A diabéteszes neuropátiával járó fájdalmat általában gyógyszeresen kezelik, bár másfajta módszerek is segíthenek egyeseken. Az erős idegfájdalomtól szevedők esetében a gyógyszeres és egyéb kezelések kombinációja hatásos lehet, de ezt mindig a kezelőorvossal együtt kell kialakítani.

A diabéteszes idegfájdalom csökkentésének gyógyszeres lehetőségei az alábbiak lehetnek:

  • A bőrfelületen – és elsősorban a lábfej értendő ide – alkalmazott kezelések kapszaicin tartalmú krémek és lidokain tapaszok is lehetnek. Vizsgálatok azt igazolják, hogy a nitrát tartalmú lábsprayk vagy tapaszok csökkenthetik a fájdalmat. Az alfa-liponsav nevű antioxidánssal és a ligetszépe olajjal végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy azok enyhíthetik a tüneteket és javíthatják az idegműködést.
  • Egy segédeszköz, az ágyra szerelhető állvány segítségével a takaró nem ér az érzékeny lábakhoz.
  • Az akupunktúra, a biofeedback vagy a fizikoterápai is segíthet a fájdalom enyhítésében. Az elektromos izomstimuláción, mágneses, lézer vagy fényterápián alapuló kezelések is segíthetnek, de ezekkel kapcsolatban további vizsgálatok szükségesek. Mindezek mellett még számos új terápia van klinikai vizsgálati szakaszban.

Az emésztőcsatornával kapcsolatos problémák

A gyomorbénulás enyhébb tüneteinek – emésztési zavar, böfögés, émelygés vagy hányás – enyhítése érdekében a szakemberek szerint ajánlatos kisebb mennyiségeket, de gyakrabban enni, kerülni a zsírokat és a rostokból kevesebbet fogyasztani. A súlyos tünetek emésztésgyorsító, gyomorsav – és hányáscsökkentő gyógyszerekkel enyhíthetők, de ezek a szerek csakis az orvos javaslatára szedhetőek.

Szédülés és gyengeség

Lassú leülés vagy felállás segíthet a vérnyomás vagy keringési zavarokkal összefüggő elesés, megszédülés vagy ájulás elkerülésében. Ebben az is segíthet, ha megemeljük/megmagasítjuk ágyunk fejrészét illetve ha rugalmas harisnyát viselünk, amely fokozza a vérkeringést. Vannak, akiknek segít, ha több sót fogyasztanak vagy a só-háztartást szabályzó hormonokat célzó kezelésen vesznek részt. A magas vérnyomást szabályozó gyógyszerek is javíthatnak ezeken a tüneteken. A fizikoterápia abban az esetben bizonyulhat hasznosnak, ha az izmok gyengesége vagy irányításuk képességének elvesztése okozza a problémát.

Vizelési és szexuális problémák

Húgyúti gyulladásra valószínűleg antibiotikumos kezelés szükséges és nagy mennyiségű folyadék elfogyasztása segít elkerülni az újabb fertőzést. Az inkontinenciában (vizelési zavar) szenvedők esetében segíthet, ha rendszeres időközönként – pl. 3 óránként – pisilnek, mivel valószínűleg nem érzik, ha a hólyagjuk megtelt.

A férfiak merevedési zavarának kezelésekor mindenek előtt ki kell zárni a hormonális okokat. Számos módszer segít annak kiderítésében, hogy a merevedési zavart a neuropátia okozza-e. Az erekció kiváltását és fenntartását gyógyszeres kezeléssel is lehet segíteni azáltal, hogy növelik a péniszbe jutó vér mennyiségét. Ezt elősegíthetik tablettás gyógyszerek, a péniszbe injekciózott vagy a húgycsőbe a pénisz végébe beépített készítmények. Egy másik lehetőség a műtétileg beépített felfújható vagy semirigid típusú eszköz, amely a közepében lévő ezüst szál segítségével szabadon formázható, hajlítható. Vagyis a hímvessző igaz, állandó merev állapotéval megegyező hosszúságú, de formájának változtatásával komfortosabban elhelyezhető.

A síkosító zselé hasznos lehet a nők számára, ha a neuropátia hüvelyi szárazságot okoz. A vágyfokozással és orgazmussal kapcsolatos problémákkal érdemes nőgyógyászhoz fordulni.

Lábápolás

A neuropátiában szenvedőknek különleges figyelmet kell fordítaniuk a lábápolásra. A lábfejben lévő idegek a test leghosszabb és a neuropátiában leginkább érintett idegei. A lábfejben kialakult érzékvesztés azt jelentheti, hogy a gyulladások és a sérülések nem érzékelhetők, így elfekélyesedhetnek vagy elfertőződhetnek. A keringési zavarok szintén növelik a lábon kialakuló fekély kockázatát.

Cukorbetegek kórházi felvételére a fejlett országokban a leggyakrabban lábszövődmények miatt kerül sor. A legtöbb amputációt talpi fekély előzi meg. Napjainkban a diabéteszesekben történt alsó végtagi amputációk 85%-át tartják megelőzhetőnek. Magyarországon évente 3-4000 cukorbeteg lábát amputálják, bár neuropátás eredetű amputációnak nem lenne szabad előfordulnia. (IDF, 2005)

Forrás: NIDDK, 2009. február

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés